Sajtóvisszhang

Népszabadság, 1998. május 21.
Csen–Ec: az utolsó-első hatodik kötet
A Magyar Nagylexikon 2004-re lesz teljes

 

A Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. ma mutatja be lexikonjának új kötetét. Minden bizonnyal ez az utolsó olyan nagylexikon, amelyik papírra nyomtatva kerül az érdeklődők kezébe. A vállalkozás elnök-vezérigazgatójának, dr. Várnai Györgyinek meggyőződése, hogy egészen új nyomtatott nagylexikon a harmadik évezredben már nem indul, legföljebb e mostani javított és bővített kiadásaiból szerezhet majd objektív ismereteket a könyvet kedvelő közönség. Abban pedig a hazai könyvkiadásban első a Magyar Nagylexikon, hogy számítógépen született és születik meg valamennyi kötete. És még egy elsőség, immár csak erre a kötetre vonatkozóan: a hányatott sorsú sorozatnak ez az első darabja, ahol az egy esztendeje létrehozott rt. végezte el a munka nagyobbik részét. Mindez jó alkalom arra, hogy a lexikonkészítés általános sajátosságairól és napi tennivalóiról beszélgessünk.
– Az ötvenes évek elején döntöttek az illetékesek arról, hogy jelenjen meg egy új magyar nagylexikon – idézi a múltat Várnai. – Az Akadémiai Kiadóban létrehoztak egy lexikonszerkesztőséget, majd jóval később megalakult egy ezzel a feladattal foglalkozó akadémiai bizottság. Lassan haladtak az előkészületek, évtizedünk elején a bizottságot is szélnek eresztették. Azután az Akadémiai Kiadóban 1993-ban mégis napvilágot látott az első kötet. A privatizálás után az Akadémiai Kiadó új tulajdonosa – vélhetően azért, mert nem várt tőle nyereséget – nem folytatta a vállalkozást. A negyedik kötet után hosszú szünet következett. A Nagylexikon Rt. első jelentkezéseként kiadtuk az elődünktől majdnem készen átvett ötödik kötetet. Eközben már munkálkodtunk a hatodik köteten és dolgoztunk meg dolgozunk az ez év őszén megjelenő hetedik, sőt a jövő évre tervezett nyolcadik és kilencedik köteten is.
– Hogyan dől el, hogy mi kerül bele egy lexikonba, és mire nem szánnak a szerkesztők egyetlen sort sem?
– A vállalkozás tervezésekor el kell dönteni a szerkesztési elveket, a terjedelmet, a szerkezetet. Ez a lexikon az általános magyar nagylexikon jellegénél fogva nyitott a teljes világra, de mert magyar, a szócikkek 40 százaléka közvetlenül vagy közvetve kötődik Magyarországhoz. Ahogy egy angol vagy német nagylexikon is Angliához vagy Németországhoz. A 18 kötetnek összesen 150-160 ezer szócikke lesz, több százezer javaslatból kellett kiválasztani őket. Hadd mondjam példának a készülő Ed-től Fny-ig terjedő hetedik kötet históriáját! Az nyilvánvaló, hogy a kötetben benne kell lenniük mindazoknak a szócikkeknek, amelyekre az előző kötetek bármelyikében utaltak. És benne lesznek a „saját” szócikkek is, egész seregnyi olyan utalással, amelyek az ezután megjelenő kötetekre vonatkoznak. Természetesen a kötet címszavainak egy részét is „örököltük”. Az örökséget leszámítva a címszólista-készítés menete a következő: a szerkesztők a különféle szakterületek jeles ismerőinek közreműködésével kötetenként körülbelül 12-13 ezres listát állítanak össze, amelyet a főszerkesztővel együtt 10-11 ezresre szűkítenek. Ezt elküldik az ismét életre hívott akadémiai konzultatív szerkesztőbizottság tagjainak, vagyis az MTA elnökének, helyetteseinek és a tudományos osztályok egy-egy képviselőjének. Õk tovább szűkítik a listát, illetőleg javasolnak néhány új címszót. Ez utóbbi munkafázis a hetedik kötet esetében fantasztikusan gyors volt, csupán egyetlen hónapot vett igénybe. Ezután alakul ki egy végleges lista, hogy annak alapján szerkesztő kollégáim megszerkesszék a megadott terjedelmű szócikkeket.
– És ha közben valahol az óceánban egy tengerfenéki vulkánkitörés szigetet épít, vagy egy hazánkfia Nobel-díjat kap?
– Ha a sziget vagy a tudós neve egy ezután megjelenő kötetbe illik, természetesen benne lesz. Ilyen esetekre vannak terjedelmi tartalékaink. De ha a név A-val, B-vel vagy C-vel kezdődik, akkor a szigetnek is, a frissen kitüntetettnek is várnia kell a pótkötetre. Illetőleg szó eshet róla a későbbi kötetek Nobel-díjasok vagy vulkáni szigetek címszavánál. Az új kötetek esetében azonban frissek vagyunk. A hatodik kötet első példányait a múlt hét péntekjén küldte el a nyomda, de benne van Diana hercegnő tavalyi halála, sőt az is, hogy Darvas Iván ez év március idusán ismét Kossuth-díjat kapott.
– Térjünk vissza a „szabályos” szócikkekhez! Hogyan alakul a sorsuk, ha a szerző megírta őket?
– A szerkesztő lektoráltatja, a lektori véleményben foglaltakat megbeszéli a szerzővel, majd végső formába önti a szócikket. Gondolva arra is, hogy valamelyik előző kötetben utaltak-e rá. Ebben nagy segítségére van a számítógép, amely hasznunkra van ezen kívül például abban is, hogy az azonos típusú szócikkek ugyanolyan logika, szerkesztési rend szerint épüljenek föl. Hogy ez mennyire fontos, azt jól bizonyítja egy nagy múltú német lexikonkiadó példája: a programmal ellenőriztették köteteik szócikkeit, és kiderült, hogy rengeteg volt bennük a szerkezeti hiba – pedig annak a lexikonnak már több javított kiadása jelent meg. Szerencsénkre mi az új köteteinknek már az első kiadásakor használhatjuk ezt a programot.
– Azt mondta, ez az utolsó könyvformájú lexikon. Ennek nem lesz számítógépes változata?
– A kiadó úgy tervezi, hogy a zárókötettel egyidejűleg megjelenik a CD-ROM-változat. Vagy – ha addig ismét előáll valamilyen újdonsággal a számítógépvilág – a CD-ROM-utódon rögzített Magyar Nagylexikon. Igaz, nem a teljes szöveg, hanem a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a 85-90 százaléka. Azt tervezzük, hogy előzőleg egy-egy kisebb szakterület – például a divat – illusztrált szócikkeit A-tól Z-ig elérhetővé tesszük az interneten. A szócikkek folyamatos „karbantartásában”, új szócikkek beillesztésében a CD-ROM ugyanazt adja majd, mint a lexikon nyomtatott változata: a legfrissebb információkról az újabb kiadásokból szerezhetnek tudomást az érdeklődők. De lesz a szónak szinte a szoros értelmében naprakész Magyar Nagylexikon is: az internetre vitt szócikkekben – erre 2000-ig kell még várni – szükség szerint bármit azonnal megváltoztathatnak a szerkesztőink.

 

Daniss Győző