Sajtóvisszhang

Népszabadság, 1999. december 29.
Utolsó a Gutenberg-galaxisban
Gyer-től Iq-ig tart a Magyar Nagylexikon kilencedik kötete

 

Félidejéhez érkezett a tizennyolc kötetesre tervezett Magyar Nagylexikon. És immár négy kötetre rúg az új gazda, a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. önálló produkciója (az első négy kötetet az Akadémiai Kiadó adta ki, az ötödik közösnek mondható). A külső szemlélőnek is feltűnhet két dolog: a hatodik kötet megjelenése óta ismét az eredeti tervek szerinti a megjelenési gyakoriság – évenként két kötet –, a négy legújabb kötet szócikkei pedig nagyobb betűtartományt ölelnek föl, mint a régebbiek. A változások okáról Várnai Györgyivel, a kiadó elnök-vezérigazgatójával és Bárány Lászlóné főszerkesztővel beszélgettünk.
– Az első négy kötet megjelenése után úgy látszott, hogy nincs tovább. Hiszen az előfizetők az ötödik kötetet 1995-ben és 1996-ban is hiába várták az időközben privatizált régi kiadótól. Több ezren akár vissza is kérhették volna az addigi kötetekért kifizetett összeget, hiszen ők nem csonka lexikonra szerződtek. Ez persze nem a mi gondunk volt, hiszen a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. csak ezt követően jött létre. Nem kis részben azért, hogy ne maradjon torzó a Gutenberg-galaxis utolsó magyar nagylexikona.
– Az addig követett feldolgozási módszer azonban harminc-harminckét kötetet eredményezett volna, és túlságosan hosszú idő telt volna el a Zs betűs zárókötetig. Ekkora türelmet aligha lehet elvárni az érdeklődőktől. Ezért tömörítenünk kellett. Mi a 18. kötettel 2004 tavaszára befejezzük a nagylexikont, 2004 végén pedig már a pótkötet is napvilágot lát majd.
– A gyorsaság örvendetes. Az amputáció egyáltalán nem.
– Nem is arról van szó. A lexikon szerkezetén nem változtattunk. Minden benne van, ami az eredeti elgondolások szerint is benne lett volna. De tömörítettük a szócikkeket. Feszesebbé, lexikonszerűbbé tettük őket. Másfelől megszaporítottuk a kötetek oldalszámát, és kötetenként 1000-1500-zal a szócikkek számát.
– A szócikkek zömét aligha lehet a felére kurtítani.
– Nem is ezt tesszük. Csak addig tömöríthetünk, ameddig az nem megy a tartalom rovására. Nyilvánvaló, hogy egyetlen országszócikkből sem hiányozhatnak a területi és népességi adatok, nem hiányozhat, hogy mi az államformája, mi a fővárosa, milyen a lobogója, a címere. A különbség abban van, hogy az ország bizonyos jellemzőit milyen mélységben ismertetjük. A Magyarország egyharmadánál is kisebb, hét és fél milliós Haitit három oldalon mutatjuk be, a nálunk harminc-egynéhányszor nagyobb és valószínűleg egymilliárdnál népesebb India pedig tizenkét oldalt kapott, és ahhoz az indiai irodalomról, művészetről, zenéről szóló szócikkekkel további öt oldal járul. Ezen belül azonban a Haiti államfőit felsoroló lista több mint háromszorosa az indiai államfőlistának.
– Indiáról szólva a „valószínűleg egymilliárdnál népesebb” meghatározás nem éppen lexikonpontosságú...
– A kötetben pontos adattal szolgálunk: Indiának 1997-ben 970 millió lakosa volt. Hogy éppen most mennyi van, senki sem tudhatja bizonyosan, de a mai egymilliárd jó becslés. Egy lexikonnak különben sem lehet értékmérője az olyan, a szó szoros értelmében vett naprakészség, amilyen például egy napilapnál egészen természetes. És a mi 1997-re vonatkozó 970 milliós indiai adatunk sohasem fog elavulni.
– Mennyire lehet friss a nagylexikon?
– India népessége esetében annyira, amennyire a megjelenés előtti két hónap adatai lehetővé teszik. A megjelenés előtt két hónappal adjuk oda a Kner Nyomdának az oldalak filmjét. Az Indonézia szócikkben a Történet című fejezet legutolsó mondata: „Az 1999. aug.-i k-timori népszavazáson a lakosság döntő többsége az indonéz kormány által felkínált autonómia helyett a függetlenséget választotta.” És egy-egy oldal esetében még később is lehet javítani. A kilencedik kötet legutolsó változtatása egy aktuális esemény, Hegedüs András halála miatt vált szükségessé. A volt miniszterelnök október 23-án hunyt el – és már benne van a nyomdából november 18-án kikerült kötetben. Ezt a húszbetűnyi betoldást az tette lehetővé, hogy a számítógép az adott szócikk betűközeit egy-két százalékkal, tehát szabad szemmel észrevehetetlen arányban szűkítette. Kelet-Timor megér még egy mondatot. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a K betűs kötet még előttünk van, és így – noha az eredeti címszójegyzékben Kelet-Timor még nem szerepelt – abban a kötetben önálló szócikket kaphat.
– Mennyire lehet összhangot teremteni egy nem egyszerre megjelenő munka különböző köteteiben szereplő szócikkek között? Mennyire tudja egy, mondjuk, éppen K betűvel kezdődő szócikk szerzője, hogy mi következik a későbbi kötetekben?
– A számítógépnek köszönhetően szempillantásnyi idő alatt kiderül, hogy egy készülő címszóra milyen utalások vannak a megelőző kötetekben. A keleti szőnyeg szócikk szerzője annak tudatában kezdhet az íráshoz, hogy például a buharai szőnyeg és a dagesztáni szőnyeg címszó után nyíl utal a keleti szőnyeg szócikkre. Ennek a kettőnek tehát nemcsak tartalmi okok miatt, hanem e formai kötelezettségből is szerepelnie kell a megírandó „keleti szőnyegekben”. Természetszerűleg ugyanez vonatkozik majd a visszafelé utaló nyilakra is a K utáni türkmén és perzsa szőnyeg címszónál.
– Beszélgetésünk elején elhangzott egy fordulat: „a Gutenberg-galaxis utolsó magyar nagylexikona”. Ennyire pesszimisták?
– Dehogy vagyunk pesszimisták. Ennek a lexikonnak a szerkesztősége száz év múlva is meglesz, ennek a lexikonnak száz év múlva is lesznek az akkori kor ismereteinek megfelelően bővített, javított kiadásai. A Magyar Nagylexikon abban az értelemben „utolsó”, hogy magyar nagylexikont többé nem kell már egészen az elejéről elkezdeni.

 

Daniss Győző