Sajtóvisszhang

Népszabadság, 2001. december 6.
Atlasz is a Nagylexikon
Országok kettőtől kétmillió négyzetkilométerig

 

Hogy egy lexikonkötetben a világnak sok-sok tárgyköre benne van – miközben nem kevés hiányzik is belőle –, az természetes. Nincs másképpen a Magyar Nagylexikon 13. kötetének esetében sem. Arról, persze, hogy mi van – és hogy mi nincs – benne, emberfia nem számolhat be pontosan. Egyebeken kívül azért nem, mert a szerkesztőkön kívül aligha akad bárki, aki az első betűtől az utolsóig – ezt a kötetet nézve Mérától Nykvistig – gondosan elolvasna 930 oldalt, tüzetesen megnézne kereken 1000 illusztrációt.
Ha nem valamely meghatározott szócikkre vagyunk kíváncsiak, a lexikonnal való ismerkedéshez lehetőségnek marad a szemelgetés. Fél délután sem kell ahhoz, hogy végigböngésszük például a kötetben szereplő tizenhat országot. Tizede sincs ez a világ független államainak, az ábécérend nem is enged reprezentativitást, a szócikkek mégis jó képet adnak arról, milyen a világ, hogyan él a Föld hatmilliárd lakosa. Hiszen ebben a kötetben szerepel a fél Magyarország híján kétmillió négyzetkilométernyi Mexikó és a két négyzetkilométernyi városország, Monaco, a nyolcezres hegycsúcsokkal büszkélkedhető tengertelen Nepál és a tengerszint fölé alig hatvan méterrel emelkedő óceániai szigetállam, Nauru, a fele részében az északi sarkkörön túli Norvégia és az Egyenlítőt súroló szigetvilág, Mikronézia, a számottevő részén esőtlen Namíbia és a helyenként évi többméternyi csapadékkal öntözött Nicaragua, a négyzetkilométerenként 243 polgárának otthont adó Nagy-Britannia és a százötvenszer ritkábban lakott Mongólia, a fejlett gazdaságú Németország (az egy lakosra jutó bruttó nemzeti termék: 29 000 dollár) és a szegény Mozambik (lakosonként 150 dollárnyi GNP), a buddhista többségű Mianmar (a valamikori Burma) és az ortodox többségű Moldova, az egymással szomszédos és egyaránt nagyon vegyes etnikai megoszlású, hivatalos nyelvét tekintve pedig teljességgel különálló „angol” Nigéria meg „francia” Niger.
És akkor még nem szóltunk arról, hogy az egyik ország gazdaságában meghatározó szerepe van a halászatnak, a másikéban a földművelésnek vagy az állattartásnak (és hányféle növényt termesztenek a cukornádtól a burgonyán keresztül a rizsig, hányféle haszonállatot tartanak a szarvasmarhától a tevén keresztül az elefántig!), a harmadikéban az ipar valamelyik ágának, a negyedikében az idegenforgalmi szolgáltatásoknak. Nem szóltunk a különféle társadalmak műveltségi fokáról (nagy arányú analfabetizmus és gyakorlatilag teljes írni és olvasni tudás) – és arról sem, hogy milyen gazdag ezeknek az országoknak a történelme, mekkora a haderejük, mi a pénzük, az államformájuk, mi a fővárosuk, milyen sokszínű az irodalmuk, a művészetük. (És mindez a sokszínűség egyetlen nem is túlságosan nagy bolygón létezik, azon a bolygón, amelyiket sokszínűsége ellenére is közös veszély fenyeget: az okvetlenül szükségesnél nagyobb mértékben zsaroljuk, országtól, társadalmi berendezkedéstől függetlenül – ha nem is azonos mértékben – pusztítjuk a mindannyiunknak életlehetőséget adó gazdagságát. Ez persze már túlmutat a világ legkiválóbb lexikonán is.)
A fentebb felsoroltak természetszerűleg csak ízelítőt adhatnak abból, hogy a kötetnek egyetlen szócikktípusában is milyen temérdek ismeret halmozódik föl. Vegyük hozzá mindehhez a tartalmas képanyagot és a remek térképeket (utóbbiakról szólva nem hagyható említés nélkül – mert van a hazai könyvkiadásban ellenkező példa is –, hogy magyar nyelvűek), és kiderül, hogy ha úgy tetszik, akár egy pompás atlasz új darabját tartjuk a kezünkben. Más érdeklődésűek persze másképpen forgathatják: szinte naprakész életrajzgyűjteményként, színház- és filmtörténetként, természetrajzi, tudományos és technikai ismerettárként, gazdag adatsorú településlistaként, fogalommagyarázó segédkönyvként. Talán nem lexikonmániás elfogultság tehát jó szívvel ajánlani megvételre vagy legalább könyvtári forgatásra a Magyar Nagylexikon Kiadó friss kötetét.

 

Daniss Győző