Sajtóvisszhang

Népszabadság, 2002. május 18.
A Magyar Nagylexikon képrekordere
Hiányzó iniciálé, Petőfi-portré, választási bizonytalanság a 14. kötetben

 

A napokban megjelenő 14. kötet a Magyar Nagylexikon képrekordere: ezernél több fotó, reprodukció, térkép, magyarázó rajz egészíti ki a szóban rögzített mondandót. A majdnem ezeroldalas kötet illusztrációiról Várnai Györgyivel, a Magyar Nagylexikon Kiadó Rt. vezérigazgatójával és Bárány Lászlóné főszerkesztővel beszélgettünk. Legelébb arról, hogy az azonos betűvel kezdődő szócikkek előtt az Ö esetében miért hiányzik az eddig megszokott kódexiniciálé.
– Az ebben a kötetben szerepelő kezdőbetűk közül O-t és P-t könnyen találtunk. Az Ö-t azonban a kódexek korában még nem ismerték, amikor pedig ez a betű belekerült a magyar ábécébe, már a nyomtatott könyv járta. Nem sikerültek a külföldi próbálkozásaink sem. És mert nem akartunk valamelyik kódexbeli O-ra két pontot hamisítani, sem pedig mai művésszel „áliniciálét” rajzoltatni, az Ö-vel kezdődő szócikkek élén nincs díszes kezdőbetű. Ugyanilyen gondunk lesz az Ü-nél is.
– Miért nem gondoltak erre a lexikonsorozat indításakor?
– Nem tudjuk. Az rt. csak a 6. kötettől a Nagylexikon gazdája. Hozzáteszem: gondunk volt a J iniciáléval is. Végül egy New Yorkban élő ismerős derítette ki, hogy Párizsban van egy olyan kódex, amelyikben szerepel a J.
– És hogyan szerzik be a kötet többi illusztrációját?
– A szócikkek szerzői – bár ez nem feladatuk – általában adnak vagy ajánlanak illusztrációt. Vannak „bejáratott” fotósaink. Ők tudják, hogy a készülőben lévő kötetekben milyen betűvel kezdődő szócikkek lesznek, és ha van felvételük a szócikkel kapcsolatos tájról, városról, személyről, műalkotásról, jelentkeznek a fényképpel. Megállapodásunk van több múzeummal, fontos műgyűjteménnyel is. Sok műalkotást magángyűjteményekben fotóztatunk le. Olyankor általában – értékvédelmi okokból – nem írjuk a kép alá, hogy az adott műalkotás hol található, kinek a tulajdona. A magángyűjteményekben őrzött alkotások reprodukcióit azért szeretjük, mert így máskülönben nem, vagy csak kivételes alkalmakkor látható műkincset teszünk sokak számára hozzáférhetővé.
– E „hozzáférhetőségnek” ellene szólni látszik a képek általában kis mérete...
– A műalkotásalbumokkal ellentétben egy lexikonnak nem elsősorban az a dolga, hogy esztétikai élményt adjon, hanem hogy ismereteket közöljön, ismereteket bővítsen. Erre a célra pedig egy kisebb méretű reprodukció is alkalmas. Ez is többet mond, mint ha csupán szöveg szólna az adott műalkotásról.
A kötetet félkészen, még összefűzetlen ívekben lapozgatva feltűnik, hogy az egyik legterjedelmesebb szócikket, az Olasz művészetet (külön szócikkben szerepel az olasz építészet, filmművészet, irodalom, színház és zene) illusztráló két képoldalon kevés az olyan reprodukció, amelyet a tárgyban járatosak is besorolnának „a tíz legjobb olasz festmény és szobor” listára. A miért?-re ez a válasz:
– A lexikonunk fontos elve, hogy egy képet, reprodukciót csak egyszer közöljünk. Lehet tehát, hogy az említett „top tízbe” sorolt valamelyik mű a reneszánsz művészet szócikkben szerepel majd, esetleg az alkotója szócikkében, netán annál a városnál, ahol az adott műalkotás köztéren vagy múzeumban látható. Egyébiránt a kötet ezernél több illusztrációját sokkal többől válogatjuk ki. A fotókon és a reprodukciókon kívüli illusztrációk tartalmát mi adjuk meg a grafikusoknak, térképrajzolóknak. Az országtérképek mellett közöljük az adott ország címerét, zászlaját is. Ez nem mindig egyszerű feladat, a zászlók színét néha még a legnagyobb atlaszok is tévesen adják meg. Szerencsénkre a budapesti zászlómúzeum alapítója, Balogh László bármikor a segítségünkre van. Õ néha előbb tudja meg az esetleges változásokat, egy éppen megszülető ország zászlószíneit, címerábráját, mint a hivatásos külpolitikusok.
– Orbán Viktornak miért a közölt – a politikusra talán nem a legjellemzőbb – képét választották? És ha az ő portréja benne van a kötetben, miért nincs benne Pintér Sándoré vagy Pokorni Zoltáné?
– Élő személyek esetében csak a legfontosabb tisztségek viselőiről adunk fényképet. Mégpedig azt a fotót, amelyiket az illető választott magáról. Ez a lexikonnak kezdettől elve. Ezért került fekete-fehér Antall József-portré az 1. kötetbe. Õ akkor már nem élt, a család választotta és bocsátotta a lexikon rendelkezésére a fényképet. Orbán Viktorról szólva nem a kép okozott gondot, hanem a szócikk utolsó mondata. Miniszterelnökökről írva feltüntetjük a hivatalba lépés és a leköszönés dátumát. A szócikk megíratásakor azonban még csak azt tudhattuk, hogy a 14. kötet megjelenése tájékán lesznek a választások. Aztán kiderült, hogy április 7. és április 21. a két forduló időpontja. Azt pedig még a szócikk nyomdába adásakor sem tudhattuk, melyik párt kapja majd a legtöbb voksot, ki lesz az újabb négy esztendő miniszterelnöke. De mert a gyomai Kner nyomdának mindegy volt, hogy milyen sorrendben nyomtatja ki a kötet íveit, április 21. után azt kértük, hogy az Orbán Viktor-szócikket tartalmazó ívet hagyja utoljára. Így május 4-én a szócikkbe még beírhattuk azt a mondatot, amelyik – óvások ide, óvások oda – bizonyosan igaz: „A 2002. ápr.-i országgyűlési választásokon az általa vezetett választási szöv. nem szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget.”
– A pályafutását másfél évszázada befejező Petőfi Sándor szócikkénél egyetlenegy illusztrációt, egy kevéssé ismert portrét közöl a kötet. Miért?
– Egyik legfontosabb közlési elvünk, hogy a szócikkeket lehetőleg olyan képpel illusztráljuk, amelyik nem szerepel az eddigi magyar és a legnagyobb külföldi lexikonokban. Eközben igyekszünk arra is figyelni, hogy ne közöljünk másod- vagy harmadrangú minőségű képeket. Természetesen nemcsak ez az egy Petőfi- vagy Petőfivel kapcsolatos ábrázolás van a kötetben. Hogy hány másik, az a képadatbázisunkból derül ki.
„Fellapozzuk” az adatbázist. A számítógép megmutatja, hogy az első 14 – összesen jóval több, mint tízezer oldalra rúgó! – kötetben az Arany János-szócikkben ott van Petőfinek a költőtársáról készített rajza, a Kiskörös-szócikkben Petőfi szülőháza, a Magyar irodalom szócikkben a Nemzeti dal fakszimiléje, a Berán Lajos életművét bemutató szócikkben pedig egy Petőfit ábrázoló érem.
– Csakhogy az éremművész ismerőin kívül nemigen akad ember, aki Berán Lajosnál keresne Petőfi-portrét...
– Ez igaz. De igaz az is, hogy ha az utolsó kötet megjelenése után elkészül a lexikonunk elektronikus változata, akkor elég lesz egy-két kattintás, és a képernyőn megjelennek a Petőfihez kapcsolható illusztrációk.

 

Daniss Győző