Sajtóvisszhang

Népszabadság, 2002. december 5.
Pop-art, Raven-teszt, romantika
Újabb 930 oldal a Magyar Nagylexikonból

 

Egy terjedelmes lexikonban, „nagylexikonban” elvben minden olyan ismeret megtalálható, amelyre kora emberének többé-kevésbé szüksége van. Egy-egy kötetre ez természetesen nem igaz. A Magyar Nagylexikon 15. kötete is csupán a Ponce és a Sekule címszó közötti ábécérészbe tartozó valóságszelet lexikonterjedelem engedte mélységű tükrözésére törekedhet (Ponce kikötőváros Puerto Ricóban, Sekule pedig egy ebben a kötetben csupán megemlített település, ismertetése később a Székelyfalva szócikkben lesz olvasható).
És hogy mire van, mire lehet szüksége a kor emberének? A kérdés alighanem megválaszolhatatlan. De az aligha vitatható, hogy például a repülés nagyon sokunkat érdekli. Az okkal nagy hírű Pallasnak az 1897-ben megjelent Pillera–Simor kötetében ez áll: „Repülő gép (így, két szóba írva!) – lásd: Léghajózás.” Ugyanez a szócikk a mai lexikonban két teljes szövegoldal (a repülőgépet immár egy szóba írva) és egy teljes fényképoldal 24 fotóval. Hozzá jön még a repülés szócikknek a nem állati repülésről szóló két oldala, valamint ezek a szócikkek: repülésbiztonság, repülési sebesség, repülésklimatológia, repülésmeteorológia, repülőbenzin, repülő csészealj (lásd: UFO), repülőgép-eltérítés, repülőgép-fegyverzet, repülőgép-hordozó, repülőgépszárny és repülőgép-vezetés. És ki tudja, mivel bővül még a lista, ha majd a könyvsorozat befejeztével napvilágot lát a lexikon elektronikus változata?
Ebben a kötetben olvasható a sajtó szócikk. Tömören szól az ókori Róma fórumán kifüggesztett, kézzel írott határozatokról, a középkori kéziratos újságlevelekről, a XVII. század nyomtatott újságjairól, a szócikkszerző szerint 1779-ben megjelent első magyar nyelvű lapról, a Magyar Hírmondóról (a lap első száma 1780. január 1-jei dátummal jelent meg, 1779-ben csak az előfizetési felhívást küldte szét a szerkesztő, Rát Mátyás; az ő szócikkében 1779 – helyesen – a lap alapításának esztendeje), a XIX. század derekán napvilágot látott hazai tudományos lapokról. Kár, hogy ebből a szócikkből az indokoltnál kevesebbet tudhatunk meg a XX. század magyar és nemzetközi sajtójáról. Viszonylag részletesen olvashatunk ellenben – ez örvendetes – a brit Reuters hírügynökségről és a Makón Pulitzer Józsefként született, később az Egyesült Államokban nagy sajtó- és politikai karriert befutó Joseph Pulitzerről – ő alapította a szintén önálló szócikként szereplő Pulitzer-díjat, a világ nagy lapjainak és újságíróinak vágyva vágyott elismerését.
A lexikonon belül alighanem a 15. kötet a csúcstartó a bemutatott művészeti stílusok számában. A legnagyobbak közül ebbe a kötetbe sorolta magát a realizmus, a reneszánsz, a rokokó, a romanika (azaz a román kori művészet, a román stílus) és a romantika. Mindegyiket érdemes végigolvasniuk – és a kapcsolódó képanyagot megnézniük – azoknak is, akik nem először találkoznak e fogalmakkal: tartalmas összefoglalások. Figyelemre érdemes, hogy a realizmus szócikkben a néhány évtizeddel ezelőtt még követendő példaként emlegetett szocialista realizmus egyetlenegy mondatot kapott – ez, persze, nem jelenti azt, hogy jó néhány akkoriban „szocialista realistának” mondott műalkotás ne volna az emberiség örök értéke.
A művészetek iránt „általában” érdeklődőknek vélhetőleg az említetteknél is több újat adhatnak olyan címszavak, mint a portugál, ókori római, román építészet, irodalom, művészet, színház és zene. És talán a posztimpresszionizmus, a posztmodernizmus jellegzetességeit sem ismeri mindenki. Valószínűleg azt sem mindenki tudja, hogy „az élet hétköznapi vizuális jelenségeit banális – gyakran monumentálissá nagyított – tárgyakban, kommersz témákban megjelenítő alkotások a fogyasztói kultúra gondolkodásmódját, jellegét világítják meg csípős iróniával” jellemzés a pop-art szócikkben olvasható. (Magyar Nagylexikon Kiadó, 930+XVIII oldal)

 

Daniss Győző